Üdvözlünk mindenkit a Gibraltár hajós étterem fedélzetén!
Reméljük, megnyeri tetszésüket újonnan kialakított éttermünk és jóllakottan, megelégedettséggel fogják itt az idt eltölteni.
Bontsunk hát vitorlát!
A fedélzeten tartózkodás alatt tömjék meg bendjüket, mert, mint tudjuk, - üres gyomorral hánykolódni a tengeren, görcsösen kapaszkodni a kötélzetbe, és várni a tarajos hullámra, ami letakarítja szenvedésünk nyomait, - nem egy kellemes dolog. Javaslom tehát, hogy indítsunk a matrózok bátorságitalával, egy kupica Captain Morgain-nel. De szól a harang, lakomára invitál a hajószakács. Ma biztosan jó a koszt, mert a másik szeme van bekötve, ezzel azt hiszem, jobban lát. A pincér is rendkívül fürge, az önök tiszteletére felcsatolta falábát.
Mi van ma, ünnep?
Az asztalok megtelnek,... ropogósra sült hal, harcsapaprikás, rák tésztával, rizzsel, húsok minden formában. Mennyei illatok!... Egyenek-igyanak, amennyit csak bírnak, ha nem bírnak, akkor is igyanak! Egy esetleges hajótörést elszenvedve sem kell rögtön palackokat dobálni a tengerbe, hiszen a kapitány szívesen átengedi a kabinját, persze nem a sajátját. Megnyugtatásképpen, a vendégeknek fenntartottak, sokkal tisztábbak. an bellük, vagy tíz. Akad olyan is, amelyikbe a kajütablakon, közvetlenül csap be a hűs tengeri fuvallat. A többiből meg látni lehet a „hatalmas sziklát”.
Hajózzanak velünk, csak bátran, ha mondom, higgyenek nekem, én is megúsztam.
Aláírás: Fedélzetmester
